Mivel az időm jelentős része nem azzal telik, hogy főzök, fotózom, emlékezem nosztalgikusan, szövegeket írok, megjelenik az étel, örülök, hanem dolgozom is. Pedig milyen jóóóóó lenne! Így is idillikus, nem panaszkodom egyáltalán, de a kulisszatitkom az, hogy egyszerre több ételt szoktam elkészíteni. Rengeteg ötlet van a fejemben, mindig írok, gyűjtök, figyelek. A tervezett főzés idejére azonban rendszerint majdnem a teljes listám borul, mert újabb ötletek rohannak őrültül felém. Gyűlölöm a pazarlást, de nem arra túrbózom magam, hogy maradékokból készüljön minden. Ha tud harmónikusan ízes lenni, ráadásul esztétikai élménnyel is párosul, akkor miért ne? Így született ez a saláta. A cukkiniből kiindulva. Mint ahogyan a kabátot szabják a gombhoz.
A serpenyőt kibéleltem szalonnával, azzal a fajtával, amit sokan békönszalonnának hívnak. Ráhelyeztem merőlegesen a cukkiniszeleteket, amiket krumplihámozóval a zöldség teljes hosszából vágtam és lassú tűzön megpirítottam minden oldalukat. Most kérem figyelni, mert innen bonyolult! Egy tányérra lazán ráhelyeztem egy jó nagy marék zöldsalátát. Kézzel! Erre a serpenyőből a cukkiniszeleteket és a szalonnát, a fiókból kikaptam pár szem aszalt sárgabarackot, a hűtőből egy kis fetát, a kisüvegből meg pár szem aprított mandulát.
Jelentem, a saláta utáni művelet sorrendje változtatható! Időmérővel talán bő 3 perc! Anélkül meg egyenesen élvezet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése