2015. 05. 03.

Körteszószos tészta

Tegnap kemény napom volt. Vasaltam. Nem is akármit és abból nem is akármennyit. Sokat és sokáig. Eredményesnek mondhatom magam, de soha nem szerettem vasalni. Kaptam több trükköt, hogy lehet igazi élményként megélni, nekem ez tegnap sem sikerült. Hiába összpontosítottam arra milyen klasszul néz ki egyre jobban a gardrób belseje, egyszerűen ezt nem nekem találták ki. 3 teljes órán át álltam a vasalódeszka egyik oldalán és mint egy manufaktúrában le a vállfáról, kifordítás, jobb oldala, háta, bal oldala, jobb karja, bal karja, mandzsetta, gallér, vállfa. Ez 32x! Mennyire egyszerűbb főzni!
Az üvegtészta percek alatt elkészül. Csak forrásban lévő vízbe kell dobni és mire elnyeri a csodálatos fehér színét már tálalható is. Amíg forr a víz, majd benne fő a tészta, párhuzamosan a ragu is készülhet. Fél lilahagymát felaprítottam és 2 evőkanál vajon párolni kezdtem. Egy jó marék diót durván összevágtam és a hagymával pirítottam tovább. Aztán apróra felkockáztam egy körtét és a diós hagymához adtam. Az extra omlós dán kéksajt biztosítja azt a kellően sós, markáns ízt, ami az édes körtével kitűnő. 2 evőkanálnyi mennyiség biztosította belőle a szép krémes állagot. Pici frissen őrölt bors szinte kötelező a tetején!
A húsos változata úgy készülhet, hogy több zsiradékon a hagymával kockára vágott csirkemellet piríthatunk, aztán a folyamat változatlan. Most kérdezem én: vasalás közben mit lehet párhuzamosan csinálni? Na ugye! 


2015. 05. 02.

Sült máj salátával

Minden május 1-jét a Nenénél töltöttük az unokatestvéremékkel és minden évben ugyanaz volt a menü, mert mi ragaszkodtunk hozzá. Istenien főzött! Alig vártam a felvonulás végét, mert én bizony még lengettem a piros-fehér-zöld papírzászlócskát a recsegő hangszóróból üvöltő 'Éljen május 1-je...' ütemére a tribün előtt. A Nene, mert mindenki csak így hívta,  az anyai nagyapám húga volt, egy igazi, saját, úrisági varródát vezetett és mi voltunk a legközelebbi családja. Emlékszem a cipőire, a selyemkendőire, a rózsaszín rúzsaira, amit az előszobában lévő tükrös fésülködő asztalka fiókjában tartott. De leginkább a szépérzékére és a finomságára, ami törölhetetlenül él bennem és folyamatosan inspirálóan hat rám. Nála természetes volt, hogy a szép nyári reggeleken a kertje emblematikus éke, a hatalmas cseresznyefa alatt reggelizzünk pizsamában, a hófehér damaszt abrosszal megterített asztalon, Zsolnay porcelánból. Nála a vaj sosem a hűtőben volt, hanem a kredenc felső polcán, mert így könnyebb volt a pirítósra kenni. Nála a cseresznye cseresnye volt és a lekvár mindig dzsem. Nála mindig béke volt és nyugalom, és mindig azt mondta 'Mert rend a lelke mindennek!'. Annyiszor hallottam, hogy el is hittem és ez lett az életre szóló motívációm! És mert rend a lelke mindennek, Isten éltesse Nene az emléked, mert a május 1-jék valójában a május 2-dikai születésnapjaid voltak!
Májat sütni nem valami nagy varázslat, de lehet olyan szépen tálalni, amitől írtó nehéznek és írtó drágának tűnhet. A májakat megmostam, elfeleztem és a fehér hártyákat, zsíros részeket eltávolítottam. Serpenyőben hevítettem kacsaszírt és lassú tűzön 4-5 percig a máj mindkét oldalát megpirítottam, majd fedő alatt további 10 percig sütöttem. Annyi zsiradék kell, hogy legalább a feléig ellepje, de fűszerezni szigorúan csak a végén szabad, különben kemény lesz. 30dkg 2 fő részére elegendő. Ugye nem bonyolult?


2015. 04. 22.

Zsidócseresznyés dióspite

Hetek óta az egyik örök kedvenc énekesnőm, a Csepregi Éva selymes hangját hallom a fejemben és a tatai fergeteges Neoton koncert jut az eszembe, ahova a Brigivel és a barátnőivel mentünk. '...Az út, az út a hegyről egyre lejjebb száll. Ott áll, mint régen elvarázsolt vár a mesevilág, ahol minden szép, vagy legalább más lehet, az jó lehet....' Miközben ezt a bejegyzést írom, ki is kerestem a youtube-on a dalt és ha tudnék vakon gépelni, akkor most csukott szemmel pötyögnék. De mivel még nem, így mindenkinek jobb, ha inkább bámulom a kicsi, fekete karaktereket. '....A lány, a lány bejárta gondolatban már. Talán, ha őt is elvarázsolná a mesevilág, ahol minden szép, vagy legalább más lehet, az jó lehet...' Ugye nem hangzik túl szürreálisnak, hogy van mikor a szép mesevilágot elhagyva, mégszebb mesevilágba lépünk? És a kerek kerek marad. Sőt, kerekebb, mint valaha. És akkor nemcsak mindent kereken látunk, hanem kereknek is alkotjuk. Mint a zsidócseresznyés sütit, amit ugyan nem most készítettem, de a fotója már egy ideje várakozott a feltöltésre.
Sok minden nem volt itthon, de szinte azonnal vágytam az édesre, egyszerűen készítettem egy diós pitét. Ehhez két bögre zablisztet, fél zacskó gluténmentes sütőport, 2 evőkanál mézet, egy tojást, 3-4 evőkanál olvasztott vajat és egy bögrényi laktózmentes joghurtot könnyű tésztává dolgoztam, majd egy jó maréknyi diót durva darabokra vágva hozzákevertem. A kerek formát vajjal jól kikentem, beleöntöttem a masszát és a hűtőben talált pár szem physalist, azaz zsidócseresznyét megfelezve könnyedén ráhelyeztem. 180fokon előmelegített sütőben 20-25 perc alatt teljesült is a kerek vágy.
Tűpróba itt is muszáj, valamint ha több joghurtot vesz fel a tészta, akkor inkább bátran, hogy minél könnyebb legyen a végeredmény. 


2015. 02. 16.

Mentás zöldborsóleves fokhagymával

Volt már valaha másnak is olyan érzése, hogy hiába történik valami nap, mint nap az életében, ami könnyen rutinnak is nevezhető, mégis minden alkalommal valami újat is ad? És volt már olyan, amikor tudta, hogy az a bizonyos dolog első lesz minden szempontból, holott már sajnálta előre, hogy az utolsó is lesz egyben? Mert így voltunk mi is. Minden tekintetben. Mert minden első volt, miközben szomorúan mosolygott a lelkünk, hogy ilyen nem lesz többé. Igyekeztünk minden pillanatát tiszta szívvel megélni, hogy ami a lelkünkben marad, az örökre ott, a megfelelő helyen legyen. Ennek a képnek talán nem is a leves a lényege, amit jóízűen megettünk, hanem az a hangulat, amit mi együtt megéltünk. Ami a mienk, mert meseországban voltunk, ahol minden csoda. A mi közös, felejthetetlen csodánk. Az Ilinek, a Virágnak, a Lászlónak, az Evelinnek, a Zsoltnak, a Helgának, a Theo kutyának és nekem...
Egy jó arasznyi póréhagymát felkarikáztam és vajon lassú tűzön egy kis vízzel megdinszteltem. Hozzáadtam 4 bögre borsót és megfőztem annyi vízben, ami ellepte. Amikor már puha volt, csipegettem bele 5 nagy levél mentát és két gerezd fokhagymát préseltem hozzá. Botmixerrel összedolgoztam, sóztam, borsoztam és kecskesajttal tálaltam.


2015. 02. 04.

Almáspite

Néhány éve elvégeztem egy nemzetközi elsesegély tanfolyamot, ahol a megannyi hasznos információ mellett kézi, valamint gépi újraélesztést is tanultunk és szerencsére csak babán gyakoroltunk. Egyszerűen elsajátítható, de annál komolyabb a jelentősége annak a pár mozdulatnak, ami életeket menthet. Az Országos Mentőszolgálat Alapítványa egy nagyon vicces, mindössze bő 2 perces kisfilmben mutatja be azt a felelősséget, amivel sűrgősségi esetben valóban segíteni tudunk. A címe: 'Tartsd életben! Újraélesztés egyszerűen és gyorsan' Érdemes rákeresni a youtube-on! Ezt a videot Zsófi barátnőmtől kaptam néhány perccel ezelőtt és a 'Viber tanfolyamért' cserébe az almáspitém képét küldtem vissza neki. Egy perc sem telt el, a válasza annyi volt: ez gyönyörűűű! Küldöd a receptet is? :-)
Ha tényleg gyorsan kell valami finom, de könnyű és egyszerű, akkor nincs mese, az az almáspite. Egy tálban jól összedolgoztam 3 bögre zablisztet, fél csomag sütőport, egy tojást, 2 cm-nyi laktózmentes vajat olvasztott állapotában és kicsivel több, mint egy bögre tejet. A tejet fokozatosan adagolom mindig, hogy könnyebb legyen csomómentesre keverni. Minél hígabb a tészta, annál lágyabb lesz sütés után, de ha túl laza, akkor liszttel sűríthető. Egyenletesen elsimítottam sütőpapírral kibélelt tepsin és fél cm széles almakarikákat helyeztem rá. Az almát keresztben szeleteltem, eltávolítottam a magvacskákat és ettől a virágformájú közepe is szépen kirajzolódott. Megszórtam mandulával és 180fokon 35 perc alatt megsütöttem. Vagyis nem én, hanem a sütő :-)
Sem cukor, sem méz nincs benne, de a végén könnyen megszórtam porcukorral és almaszósszal tálaltam. Az almaszószt úgy készítettem, hogy egy almát apró kockákra vágtam, egy kis lábasban felöntöttem annyi vízzel, ami épp még nem érte el a tetejét, folyamatos kevergetés közben lassú tűzön megfőztem és villával összepréseltem. Természetesen!


2015. 01. 25.

Avokádós üvegtészta ropogós szalonnával

Csodálatos idő van két napja! Olyan meseszépen hófehér itt a Vértesben a táj, hogy minden pillanatban fotóznám. A Theon is látszik az izgatottság. 9 éves már, még mindig fürge, de a kedve és az érdeklődése már sokkal intenzívebb sajnos, mint a fizikuma. A rendszerint ugyanazt a távot egyre hosszabb idő alatt és egyre több trükköt alkalmazva, egyre több izgalmas szimatkitérővel tesszük meg. Nem úgy ma! Hóbúvárkodott, szögdelt a gyerekek szánkói között, vidáman hempergett a hasáig érő hóban, rohant a folyamatosan eltűnő hógolyók után és szinte egyfolytában nevetett. Tudom, hogy ezeket a sorokat gazdik értik igazán és azok a nem gazdik, akik ismerik a Theot, de a viselkedése tényleg emberi! Nekem egy apró gondom van csak a téli napi kimenőkkel, hogy annyi ruhát kell felhúzni a legalább egy órás sétához, hogy zsibbad a nyakam, fájnak a vállaim, egyre hanyagabb a testtartásom, száraz az arcbőröm és csurog a könny a szememből. Amúgy minden OK :-) Fél perc alatt meg tudok szabadulni 10kg-tól! Nem semmi, ugye?
Hosszú séta után, gyors ebéd! Vizet melegítettem az üvegtésztának, ami addig készült el, amíg a feltétet megcsináltam. 5 szelet szalonnát felaprítottam és egy gerezd préselt fokhagymával üvegesre pirítottam egy serpenyőn. Közben az avokádót pici frissen őrölt borssal és sóval összeturmixoltam, majd a már megfőtt tésztához kevertem. Nagyon szép színe lett! Ráhalmoztam a szalonnát, megszórtam pár szem zöld tökmaggal és félzsíros keménysajtot reszeltem rá. Ez lehet parmezán, nekem most más van a hűtőben. 
Gyorsan készül, gyorsan fogy el! A szalonna elhagyásával máris vegetáriánus!





2015. 01. 18.

Rozmaringos tonhalrizotto

A fogadalmak ideje jellemzően az év eleje. Sokszor hallom viccesen, vagy félkomolyan, hogy felesleges, mert ezek azok az elképzelések, amiket azért sem teljesítünk. Nem hiszem. Nekem vannak! Több is, amiket gyönyörűen megfogalmazva, nem épp gyönyörű kézírással le is írtam, évek óta pontosan január 1-jén, ugyanabba a naplóba. Mivel folyamatosan agyalós vagyok, én inkább úgy hívom tervezés. Az jobban tetszik. Konkrét terveim vannak. Igen! Egy csomó challange day, vagyis tele az évem a kihívások napjaival. Olyan, de olyan jó érzés ám! Tisztában vagyok vele, hogy az idei év 3-dik hetét fejezzük csak be, de eddig nagyon jól állok. Áprilisban indulok a Telekom Vivicittá Félmaratonon és egy rendkívül okos felkészítő programot végzek. Nem az a célom, hogy gyorsan, hanem hogy LEfussam :-) Majd referálok!
A körzőt és a vonalzót, mint látszik a rizottómhoz is használtam, nem felkészítő, hanem elkészítő jelleggel, de jelen esetben a forma nem egy reproduktív feladat. A tartalom a lényeg, ami igen egyszerű. Első lépésként egy csészényi rizst feltettem főni. 20 dkg tonhalkonzervről leszűrtem a levet, egy tálban összedolgoztam fél citrom szűrt levével, egy kávéskanál magos mustárral, frissen őrölt fekete borssal, néhány levél apróra vágott friss rozmaringgal és a tonhal mennyiségének a felével megegyező reszelt sárgarépával. Kicsit sóztam csak, mert a konzerv és a mustár is igen karakteres, de az ízlésre bízom. Egy serpenyőn alaposan megfuttattam (csakhogy visszaköszönjön a motívum) és összekevertem az időközben elkészült rizzsel. Körülbelül 12 perc. 2,5km.


2015. 01. 11.

Csilis forrócsokoládé

A négylábúm kedvében járva a cudar időben tett mindennapos séták kíméletlenül igénybe veszik a bőröm, így rendszeresen használok arcpakolásokat. Pár hete is vettem néhányat, köztük egy korábban még sosem próbált tejcsokoládésat is. Na, ennek ma jött el az első és sajnos egyben az utolsó ideje. Mivel csokit általában csak enni szoktam, tábla formában és alapvetően ismerkedési fázisban vagyok a csokis ételekkel, mert nem nagyon vagyok oda értük, így kompenzálva a tasakon olvasott utolsó leírási pontot, miszerint 'nagyon ízletes' azonnal készítettem egy csilis forrócsokit! 15 perc a pakolás, ez alatt elkészült, meg is ittam és irgalmatlanul édes lettem :-)
Készítettem egy nagyon laza kakaó pudingot. Egy kis lábasban csomómentesen összekevertem 1 jó púpozott evőkanál gluténmentes keményítőt egy szintén jó púpozott evőkanál nagyon jó minőségű kakaóporral és egy tojás sárgájával. Felöntöttem fél liter tejjel és lassú tűzön folyamatos könnyed keverés közben pudingot készítettem belőle. Sem cukrot, sem sót, sem egyéb édesítőt nem tettem bele, viszont egy mokkáskanálnyi csilipaprikával lódítottam az ízén. Amikor már majdnem készen volt beledobáltam fél tábla étcsokoládét, ami olyan gyönyörűen elolvadt, ezzel nagyon szép selymes állagot biztosítva az italnak.
Minél magasabb a kakaópor kakaóvaj tartalma és a csokoládé kakaótartalma, annál selymesebb. Érdemes jó minőségből főzni! Ha túl sűrű, akkor legközelebb kevesebb keményítővel javaslom, vagy több tejjel. A csili mennyiségéhez pedig az erő legyen mindenkivel!


2015. 01. 04.

Zelleres pogácsa tejföllel és hagymalekvárral

Sok receptet elkészítettem már, sokat leírtam, sokat gyűjtöttem az évek alatt, de annál is több van a fejemben. Tárolom őket és mindig várom a pillanatot. Az adott pillanatot. Azt a pillanatot, amire összetéveszthetetlenül az a bizonyos étel várt. Nem tudok kétszer ugyanolyat készíteni, ugyanúgy főzni, de imádok a konyhában lenni, ezért mindig a szívem egy darabja is benne van az ételeimben. És azt is tudom, hogy mikor, ki, mekkora részét veszi ennek észre és tölti vissza a szívemet. És az olyan jó tud lenni! :-)
Mindennek van neve, vagy legalábbis valahogy körbeírom, amit készítek, de néhány ételemet magamban külön becézek. Mert úgy jön a fejembe, úgy kattog tovább az agyamban, hogy vajon neki, akire gondoltam közben, ízlene-e? Ettől sosem feladat, hanem élmény készülni. Merti Neki készül! És ő most tudja, hogy ez miatta van :-)
Egy ökölnyi nagyságú zellert elfeleztem, meghámoztam és lereszeltem. A másik fele jó lesz később. 6 púpozott evőkanál zablisztet, 4 evőkanál olvasztott vajat, egy csésze vizet, egy tojást, sót, kevés borsot és friss petrezselymet jól összedolgoztam. Pogácsákat formáltam belőle, lelapítottam és nem túl forró vajon mindkét oldalát megsütöttem. Tejföl és hagymalekvár van a tetején. Ez húsmentes, de ha valaki vékony szalonna szeleteket kever hozzá és úgy süti, akkor abban sem lesz csalódás!