Sok receptet elkészítettem már, sokat leírtam, sokat gyűjtöttem az évek alatt, de annál is több van a fejemben. Tárolom őket és mindig várom a pillanatot. Az adott pillanatot. Azt a pillanatot, amire összetéveszthetetlenül az a bizonyos étel várt. Nem tudok kétszer ugyanolyat készíteni, ugyanúgy főzni, de imádok a konyhában lenni, ezért mindig a szívem egy darabja is benne van az ételeimben. És azt is tudom, hogy mikor, ki, mekkora részét veszi ennek észre és tölti vissza a szívemet. És az olyan jó tud lenni! :-)
Mindennek van neve, vagy legalábbis valahogy körbeírom, amit készítek, de néhány ételemet magamban külön becézek. Mert úgy jön a fejembe, úgy kattog tovább az agyamban, hogy vajon neki, akire gondoltam közben, ízlene-e? Ettől sosem feladat, hanem élmény készülni. Merti Neki készül! És ő most tudja, hogy ez miatta van :-)
Egy ökölnyi nagyságú zellert elfeleztem, meghámoztam és lereszeltem. A másik fele jó lesz később. 6 púpozott evőkanál zablisztet, 4 evőkanál olvasztott vajat, egy csésze vizet, egy tojást, sót, kevés borsot és friss petrezselymet jól összedolgoztam. Pogácsákat formáltam belőle, lelapítottam és nem túl forró vajon mindkét oldalát megsütöttem. Tejföl és hagymalekvár van a tetején. Ez húsmentes, de ha valaki vékony szalonna szeleteket kever hozzá és úgy süti, akkor abban sem lesz csalódás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése