Mentás zöldborsóleves fokhagymával

Volt már valaha másnak is olyan érzése, hogy hiába történik valami nap, mint nap az életében, ami könnyen rutinnak is nevezhető, mégis minden alkalommal valami újat is ad? És volt már olyan, amikor tudta, hogy az a bizonyos dolog első lesz minden szempontból, holott már sajnálta előre, hogy az utolsó is lesz egyben? Mert így voltunk mi is. Minden tekintetben. Mert minden első volt, miközben szomorúan mosolygott a lelkünk, hogy ilyen nem lesz többé. Igyekeztünk minden pillanatát tiszta szívvel megélni, hogy ami a lelkünkben marad, az örökre ott, a megfelelő helyen legyen. Ennek a képnek talán nem is a leves a lényege, amit jóízűen megettünk, hanem az a hangulat, amit mi együtt megéltünk. Ami a mienk, mert meseországban voltunk, ahol minden csoda. A mi közös, felejthetetlen csodánk. Az Ilinek, a Virágnak, a Lászlónak, az Evelinnek, a Zsoltnak, a Helgának, a Theo kutyának és nekem...

Egy jó arasznyi póréhagymát felkarikáztam és vajon lassú tűzön egy kis vízzel megdinszteltem. Hozzáadtam 4 bögre borsót és megfőztem annyi vízben, ami ellepte. Amikor már puha volt, csipegettem bele 5 nagy levél mentát és két gerezd fokhagymát préseltem hozzá. Botmixerrel összedolgoztam, sóztam, borsoztam és kecskesajttal tálaltam.

Almáspite

Néhány éve elvégeztem egy nemzetközi elsesegély tanfolyamot, ahol a megannyi hasznos információ mellett kézi, valamint gépi újraélesztést is tanultunk és szerencsére csak babán gyakoroltunk. Egyszerűen elsajátítható, de annál komolyabb a jelentősége annak a pár mozdulatnak, ami életeket menthet. Az Országos Mentőszolgálat Alapítványa egy nagyon vicces, mindössze bő 2 perces kisfilmben mutatja be azt a felelősséget, amivel sűrgősségi esetben valóban segíteni tudunk. A címe: 'Tartsd életben! Újraélesztés egyszerűen és gyorsan' Érdemes rákeresni a youtube-on! Ezt a videot Zsófi barátnőmtől kaptam néhány perccel ezelőtt és a 'Viber tanfolyamért' cserébe az almáspitém képét küldtem vissza neki. Egy perc sem telt el, a válasza annyi volt: ez gyönyörűűű! Küldöd a receptet is? :-)

Ha tényleg gyorsan kell valami finom, de könnyű és egyszerű, akkor nincs mese, az az almáspite. Egy tálban jól összedolgoztam 3 bögre zablisztet, fél csomag sütőport, egy tojást, 2 cm-nyi laktózmentes vajat olvasztott állapotában és kicsivel több, mint egy bögre tejet. A tejet fokozatosan adagolom mindig, hogy könnyebb legyen csomómentesre keverni. Minél hígabb a tészta, annál lágyabb lesz sütés után, de ha túl laza, akkor liszttel sűríthető. Egyenletesen elsimítottam sütőpapírral kibélelt tepsin és fél cm széles almakarikákat helyeztem rá. Az almát keresztben szeleteltem, eltávolítottam a magvacskákat és ettől a virágformájú közepe is szépen kirajzolódott. Megszórtam mandulával és 180fokon 35 perc alatt megsütöttem. Vagyis nem én, hanem a sütő :-)

Sem cukor, sem méz nincs benne, de a végén könnyen megszórtam porcukorral és almaszósszal tálaltam. Az almaszószt úgy készítettem, hogy egy almát apró kockákra vágtam, egy kis lábasban felöntöttem annyi vízzel, ami épp még nem érte el a tetejét, folyamatos kevergetés közben lassú tűzön megfőztem és villával összepréseltem. Természetesen!