Hogyne láttam volna az Elrabolva 1-2 című filmeket! Ékes bizonyítéka azonban, hogy milyen felületes vagyok a mozizásban, mint önálló műfajban az, hogy pár hete Albániából történő hazatértem után a Brigi barátnőm kétszer is rákérdezett, hogy Tropoje-ban voltam-e. Persze, hogy ott! Majd felidézte a film albán vonatkozású fontosságát, amitől egy pillanatra gyorsabban haladt az ereimben a vér.
De csak egy pillanatra, mert felülírhatatlanul elképesztő Albánia! Az emberek kedvessége, a kérés nélküli segítségnyújtása, az önzetlenségük, a tiszta szívű vendéglátásuk, az ország adottsága, az ételeik, a gyümölcseik, mind fantasztikus élményt nyújtottak! Igaz, a 3 órán keresztül, mindig a baloldalon megjelenő vízesésnél már visítani tudtam volna, de a 472-diknek is majdnem ugyanúgy igyekeztem örülni. Képet viszont azokról már nem készítettem.
A gasztronómia nagyon egyszerű, ellenben isteni finom. Sok a gesztenye, a gránátalma, a hurma és a joghurt alap, a marha hús és a méz, amik önmagukban is kedvenceim, Az 5 fogásos vacsoránk első étele egy ilyen saláta volt, ami jégsaláta, sült gesztenye, kesudió, vérnarancs, vagy citrom, pici paprika, paradicsom, sós joghurttal összekeverve. A són kívül semmi egyéb fűszer nem volt hozzá, a különlegességét a gránátalma magjának finom íze biztosítja. Gesztenyelisztből készült friss, ropogós zsemlével tálalták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése