Remélem mindenkinek megvan a kép, amikor a kazettásmagnó kakaón szól és a hajsprével a kézben, a tükör előtt megy a tátogás! Bár gyerekkoromban hegedűltem, ennél fogva szolfézsóráim is voltak, sőt még énekkarra is jártam, a magán koncert szerves része volt a mindennapjaimnak, amikor egyedül voltam otthon. Még ha akkor dünnyögtem is miatta, ma már tudom és értékelem is a zene jelentőségét és köszönöm a szüleim döntését!
Mert a zene tölt. A zene élmény. A zene tisztítja az elmét és fejleszt. Energiát ad. Mint az énekkar, aminek tagja vagyok. Én úgy hívom 'kornyika óra', de az énekes társaim mind értik ennek fontosságát, mint gunyorosságát. Mert számos közös élményünk van már. Mint az 'Ave piros', amire az eperkrém leves emlékeztet. Ez nem saját recept, de olyan isteni lett, hogy bűn lenne nem megosztanom, hátha másnak is ízlik.
1kg szárától, minden zöld részétől megfosztott epret összeturmixoltam 1 egész kifacsart citrom levével, gondosan ügyelve arra, hogy a magok ne kerüljenek bele. 1 evőkanálnyi reszelt gyömbért, 15dkg cukrot és 8 mentalevelet is adtam hozzá. Ezután sűrű szitán, egy habverő segítségével, folyamatos keverés közben átszűrtem a finoman illatozó nedüt. A szita szerepe, hogy felfogja az epermagocskákat, a gyömbér kósza rostjait és a mentalevelecskék szárát. Hozzákevertem 1,5l tejet, pihentettem a hűtőben 3 órán át, hogy klasszul ősszeérjenek az ízek. A színe gyönyörű, tehát pipa. Az íze pedig egyenesen fenséges! Dupla pipa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése