Nálunk karácsonykor mindig halászlé van. Pont. Imádom! A kedvenc ételem! De talán kétszer, ha főztem, mert két olyan hely létezik csak e földkerekségen, ahol úgy készítik, ahogy én szeretem. Otthon anyu és a baracsi Halászcsárdában. Mindent tudok a halászlé eredetéről, azt is melyik országrészben hogy készül, mert egy kutyás ismerősöm a túlzsúfolt főiskolai vizsgaidőszakában némi segítségre szorult, így a két vizsgaanyagát is én írtam meg. Az egyik egy szabadon választott gasztronómiai esszé volt. Naná, hogy a halászlét választottam!
Talán forognak a kerekek, hogy miért csatalkozik ez a sztori a kacsámhoz. Hát azért, mert úgy egy hete akik ettek a kacsámból, nagyon kedvesen véleményezték és az egyik hölgy meg is említette, hogy ötletet adtam neki a karácsonyi vacsorához. Innen köszönöm a kedvességüket, csodálatos esténk volt együtt és bízom benne, hogy ők is és bárki, aki bevállalja ugyanolyan üres tányérokat kap vissza, mint én!
Rátettem a kezem kinyújtott ujjakkal a kacsamellre, levágtam a széleket és ez lett a hús mérete. Beirdaltam a zsíros felét nem túl durván, nehogy megszakadjon a zsír, aztán mindkét oldalát sóztam és borsoztam. Felhevített serpenyőn minden oldalát megpirítottam egy kicsit a hájas felével kezdve, ami már engedett némi zsírt és amire a későbbiekben szükség lett. Húsos felével lefelé, beirdalt felével felfelé tepsire helyeztem és 180fokon előmelegített sütőben 16 perc alatt rose állagúra sütöttem. Aki nem szereti a vérnek sem az ízét, sem a látványát, az a sütőből kivéve pár percig hagyja állni a húst, majd úgy 1cm-es vastagságúra szeletelje fel. A tepsiben maradt zsírt öntse a serpenyőbe és a szeleteket abban süsse meg. Fűszermentes édesburgonyapürével ajánlom és a kacsazsírban pirított durván összetört dióval. Az édesburgonyát felkockáztam és annyi vízben puhára főztem, ami ellepte. Villával könnyen összetörhető. Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése