2014. 12. 02.

Kakukkfüves sültcsirke

Szeretek fényképeket nézegetni. Manapság már az okoskütyümen teszem, de régen imádtam a szüleimnél akár minden hétvégén előkapni a telefonos szekrényből a 'zöld dobozt', ami telis tele van papírképpel. A gyerekkorunkkal. Nem feltétlenül csak azokat szeretem, amiken én vagyok rajta, de régi nyaralósakat, osztályképeket, amiken a régi és a jelen hasonlóságait keresem. Amikkel felidéződik sok emlék, amik mulattatnak, amik elképesztenek, amik mélyen elgondolkodtatnak és tanítanak. Ilyen volt, ilyen lett.
Rájöttem, hogy fényképezni is szeretek. Meg főzni, meg nézni az alapanyagaimat. Meg az eredményeket. Meg enni. Ennél fogva öröm fotózni az ételeimet. Gyakran még nem is tudom mit készítsek, de már tudom, hol fogom lefényképezni. Van úgy, hogy a tányérhoz készítem az ételt.
Kakukkfüves almás csirke. Olyan szépek voltak a nyers színek, hogy úgy is lekaptam párszor és arra gondoltam milyen jól nézne ki egymás mellett az előtte-utána állapot. De a nyers hús látványát nem mindenki szereti, így íme csak a végeredmény.
6 alsó csirkecombot jól megsóztam és ráhelyeztem egy tepszire. Egy narancsot, egy lilahagymát és 2 fej fehérhagymát felkarikáztam, 2 nagy almát elfeleztem és magházaiktól megfosztva szegmensekre vágtam és a hús köré raktam. Frissen őröltem rá borsot és nemcsak a szín miatt, de a rendkívüli ízért is, megbolondítottam néhány kakukkfű ággal. Pár evőkanál olvasztott kacsazsírral (vagy olajjal) meglocsoltam és fólia alatt 40 percre 180fokon előmelegített sütőbe tettem. Aztán fólia nélkül mindkét oldalát 15-15 percre még visszatoltam a melegre.
Mindig az a baj, hogy alig bírom ki, hogy ne egyek belőle, hanem előbb fotózzak! Most is levágtam a hézagot...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése