Anna a neve, de én már úgy ismertem meg, hogy a tojásos néni. Mert tőle voltak a tojások. Az elsők között volt a faluban, akit megismertem és mindig mosolyogva gondolok rá és a Feri bácsira. Olyanok, mint egy kisbolt. Nekik mindig mindenük van. Mindent megtermelnek maguknak, szorgalmasan dolgoznak a ház körül egész évben, patyolat tiszta az otthonuk, holott 70 év feletti, idős házaspárról van szó. Szinte minden makulátlan, amit kapok, vagy veszek tőlük, ugyanis még ennyi idősen is piacoznak. Nem anyagi szükségletből, hanem mert így szokták meg. És a társaság miatt is talán, ugyanis gyermektelenek. De van két kutyusuk és igazi boldog pár. Sokat kártyáznak és társasoznak esténként. Elmondásuk szerint ők sosem unatkoznak, sőt kevés az idő arra a sok mindenre, amit még szeretnének csinálni. Mostanában például diót törnek. Páratlanul finom diót. Nagy szemű, ropogós, vastag magú, szépen olajos diót. Még a tavalyit használom, amit mélyhűtőben tartottam őrült nagy becsben, hogy sokáig kitartson, mert sok ételhez használom.
A zabkeksz pillanatok alatt elkészül, annyi a hibája, hogy nem tudok eleget sütni belőle. Nem azért, mert sokáig tart, hanem mert egy szem itt, egy másik ott és észrevétlenül el lehet tűntetni egy hatalmas adagot. 12 szem keksz a kövtkezőkből áll. 2 bögre zabpelyhet, 1 bögre durván összetört diót, 1 bögre szeletelt mandulát, 1 tojást, 1 evőkanál mézet, 1 evôkanál olvasztott vajat és fél bögre tejet öszegyúrtam. Bekapcsoltam a sütőt 180fokra és egy tepszi aljára sütőpapírt vágtam. Kis golyókat formáltam, amiket nem a tenyeremben lapítottam el, hanem a sütőpapíron, mert a méztől ragad. Ezt egyszerűen kézzel, de lehet kanállal is. Nem a formája a lényeg, hanem az íze. 6 percre betettem a sütőbe, addig el is mosogattam. A délutáni kv-mhoz pont nagyon is passzolt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése