Több, mint 11 éve ismerjük egymást. Pontosan a 30-dik születésnapomra kaptam őket. Így hozta az élet, a közös munkahellyel. Aztán a közös utazásainkkal, nevetéseinkkel, kis titkainkkal, lelki fejlődéseinkkel, síró vállainkkal, külön életeinkkel, közös első pillanatainkkal, nőkké válásunkkal. Különbözőek vagyunk, mégis egyformák.
A ma reggel más. Annyi minden történt már velünk, de ilyen még soha a hosszú évek alatt. Meggyújtottuk az első adventi gyertyát. Itt Bécsben a Gabesznál. Ő, az Anka és én. Karácsonyi zene szól, pizsamában reggelizünk. Megható. Nagyon megható!
Erre a hétvégére készítettem a citrus lekvárt, ami majdnem el is fogyott. Rövidebb ideig tart megcsinálni, mint megenni, tehát bármikor nekiugranék. 3 narancs, 1 citrom 1 grapefruit, 2 kanál méz és 5 szem szegfűbors kell hozzá. A narancsokat és a citromot először hosszanti irányban elfeleztem, aztán vékony szeletkékre vágtam, majd azokat a szeleteket elharmadoltam. A grapefruitot meghámoztam, gondosan eltávolítottam a fehér hártyát, mert az adja az extra keserű ízt és azt is hasonló szeletekre vágtam. Egy lábasban 2 kanál mézzel és annyi vízzel, ami éppen ellepte ezt a gyönyörűen élénk színkavalkádok, feltettem főni. A késem pengéjével összenyomtam a szegfűborsokat, majd további apró szemekre vágtam és hozzáadtam a gyümölcsökhöz. Lassú tűzön készült fedő alatt, alkalmanként megkevergetve, amíg a víz, a citrusok leve és a méz kellemes szósszá érett. Olyan illatfelhő keletkezett, amit a ruhám is átvett és folyton a lábas körül akartam maradni, holott nem kellett őrizve főzni.
Én egyre jobban a fanyar ízek felé hajlok, így a mézzel mindenki a saját ízlése szerint bánjon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése