2014. 12. 01.

Rozmaringos gesztenyekrém leves

A gesztenyének minden lehetséges formáját imádom. A magyar köztudatban az édes, gyakran rumos, tejszínhabos gesztenyepüré a népszerűségi lista csúcsa, míg a minap megtudtam, hogy más országokban ezt a formáját nem is ismerik.
A legkedvesebb emlékem a Gicéhez köt, akivel szinte hagyományszerűen jártunk az Éva cukiba már késő ősztől a gesztenypürénk miatt. Otthon sosem ettem, sőt bármennyire is imádtam, máshol sem, mert nekem a Gicével volt a legfinomabb. Eltelt több, mint 20 év, ő most az USA-ban él, már nem mindennapi a kapcsolatunk, de a születésnapi köszöntéseknél még mindig tiszták a szép emlékek.
Sajnos keveset méregetek, így most is csak úgy tudom írni a hozzávalókat, hogy konkrétan két dupla maréknyi gesztenyét megmostam, a domború felükön széles keresztet vágtam a héjba és 40 perc alatt megsütöttem 180fokon. Gyönyörűen kinyílik a külső, kemény héj, a belső, lágy héj pedig könnyen lemorzsolható. Nem baj, ha a termés maga összetörik, vagy marad némi héj a kupac között. Felöntöttem egy lábasban annyi vízzel, ami kb. 2cm-rel ellepte és fedő alatt 2 rozmaring ággal puhára főztem. Kiemeltem az ágakat és az ágakról leesett levélkéket, majd összeturmixoltam a gesztenyét a lábasban. Nagyon sűrű lesz a keményítőtől, mert a gesztenye egy krumpli féle. Lehet vizzel higítani. Szitán, folyamatos keveréssel átszűrtem, amitől a legapróbb héjak is visszamaradtak, de a sűrűje szép tisztán átfolyt. Sóztam, borsoztam, hozzáadtam 2 teáskanál vajat, egy kis pohár tejszínt és ismét felforraltam. Pici mascarponeval tálalható!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése