Van, amikor rámjön a kenyér ehetnék, sőt olykor lehunyom a szemem és érzem a vajas-sajtos zsemle ízét a számban. Régen napi szinten gyártottam a kakukkfüves-hagymás focaccia-kat, ma pedig egy pékség előtt elhaladva émelygek az élesztő illatától, amit valaha nagyon is szerettem szaglászni. Néha vétkezem, de nagyon megbánom!
A Theo nevű konyhai kisegítőmtől tudományosan eltanulva alapvetően szimatolgatom az alapanyagaimat. Imádom a színeiket, a formáikat és jár az agyam, hogy mit mivel összekeverve, fűszerezve, megsütve, milyen eredményt kaphatok. Egy ilyen folyamat ötlete a sok magvas sütőtök cipó. Amikor tököt sütök, a nyakát úgy 1cm-es korongokra szelem addig, amíg az üreges részhez érek és csak a pocakját vágom fel a hagyományos cikkelyes módon.
Ez esetben 3 korongnyi, héjától megfosztott sült tököt egy nagy tálban villával összetörtem, hozzáadtam egy tojást, 2 evőkanál vegyes apró magot, 2 csipetnyi sót, 2 bögre teljes kiörlésű zablisztet, 2 teaskanálnyi olvasztott vajat és felöntöttem annyi tejjel, hogy egy könnyen keverhető, de sűrű masszát kapjak. Inkább fokozatos legyen a tej adagolása, mint más összetevővel kelljen kompenzálni! Sem sütőpor, sem élesztő nem kerül bele. A sütőt 180fokra melegítettem és sütőpapírral kibélelt magas formában (az enyém 15x10c,-es) 60 perc alatt el is készült a cipó. 30 és 45 percnél tűpróbáltam. Addig kell sütni, amíg nem tapad a tészta a tűre.
A sütőtöktől soha nem lesz túl száraz, sőt sokáig friss marad, de fogyasztás előtt érdemes megvárni, amíg kihül. Mivel cukrot nem adtam hozzá, így a minimális édes ízt a tök természetes cukor tartalma adja.
Sajttal és paprikával isteni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése