2014. 11. 27.

Rizses kelbimbó leves

A gyermekkoromban elszenvedett disznóvágások egyik hozadéka, hogy a riszt csak pár éve szeretem. Annak idején nem volt más, mint csak A és B jelű rizs, amiket a disznóvágások előtti napokban, este filmnézés alatt kellett kiválogatnunk. Ez nem egy hétvégét jelentett pár éven keresztül, így állíthatom majdnem minden téli esténk rizsezéssel zajlott. Milyen érdekes, hogy felnőttként szinte vágyom vissza ezeket a valaha kínként megélt érzéseket, amik ma már édes emlékként élnek bennem! Az is érdekes, hogy ami valaha természetesen adva volt, azért az élményért ma már fizetni kell.
Kerülöm a rántásokat, ezért a rizs sok esetben átveszi a sűrítő szerepet a főzésemben. Kevés olajon fokhagymát pirítottam, közben 30 kelbimbó torzsa végét levágtam és egyszerűen lehajtogattam a felső, sérült levelecskéiket. Elnégyeltem őket, majd a hagymás olajra helyeztem, megkevertem párszor és felöntöttem 3-szor annyi vízzel, mint amennyi ellepte. A só és a bors nélkülözhetetlen volt most is. Amikor megpuhult a kelbimbó, hozzáöntöttem a csészényi rizst és megfőztem. A végén parmezánsajtot reszeltem rá.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése