2014. 11. 30.

Répatorta

Leginkább azok a sütik kerülnek úgymond szalagra nálam, amiket csak öntögetek, kevergetek, sütök, eszek és/illetve megetetek. Óriási wasistdas-t nem igazán csinálok belőle, jellemzően a liszt, cukor sütőpor, tojás, vaj, tej (tejföl, vagy joghurt) összetételnek csak a sorredje változik, de alapvetően ezekhez variálom az utolsó alkotóelemet, ami gyakorlatilag a karakterét biztosítja a süteménynek.
Angliában ettem életemben először répatortát úgy 22 évvel ezelőtt és valami őrült módon kerestem a répa ízét. Na most, ezt azóta sem találom, de még a sajátomban sem! Ettől függetlenül nekilódultam, hogy egy répakarakteres sütit készítsek a minap vásárolt újfajta teljeskiörlésű zablisztemből.
Elő a kakaós bögrével és számoljunk: 3 bögre zabliszt, csak (!) 1 bögre cukor különben beszédképtelenné válok, mert a nyelvem összetapad a szájpadlásommal, 1 tojás, fél bögrényi olvasztott vaj, 1 nagy doboz (fél l) natúr joghurt és egy zacskó sütőpor. Mindezt szép egyenletes masszává kevertem, aztán belereszeltem 3 közepes méretű, hámozott sárgarépát. Kerek sütőforma aljára sütőpapír került, bele a massza, amit 60 perc alatt 180fokon megsütöttem. Bizony, kellett ennyi! Javaslom időnként a tűpróbát, amit akár egy vékony hurkapálcikával, vagy hústűvel is meg lehet tenni. Amikor megsült, hagytam kihűlni, megkentem a tetejét porcukros joghurttal, majd átlójában elfeleztem. Egymásra fordítottam a két lapot és meghintettem porcukorral. Tudom, csaltam! De olyan tömény, hogy felesleges lett volna két tésztát sütni!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése