Csokoládés tekercs meggylekvárral

Imádtam és imádom a palacsintát, a sima, töltelék nélküli palacsintát. Úgy, ahogy anyu süti. Hogy a széle kicsit mindig megpörkölődik. Sütni viszont nem tudok. Akármennyit is gyakoroltam, nekem ez nem megy és már nem is erőltetem. Bavallom azt is, hogy a szakmunkás vizsgámon pont palacsintát húztam, így történt az, hogy némi csalással a mellettem vizsgázóval süttettem meg. Bocs....!
A lisztérzékenységem óta igazi palacsintát nem is ettem. Sajnos, pedig egy igazán finom étel, meg amúgy is olyan tésztás vagyok. Ismét sajnos!
Rágerjedtem nagyon a kakaós süteményekre, így találtam ki ezt a tekercset, amit először serpenyőben készültem kisütni, de a sikertelen tapasztalataimra hagyatkozva inkább sütőben landolt a tészta.
3 evőkanál kakaóport, 6 evőkanál étkezési keményítőt, 2 evőkanál riszlisztet, 1 tojást, 1 púpozott evőkanál (megolvasztott) vajat, 1 kávéskanál sütőport összedolgoztam annyi tejjel, amivel a palacsintatésztánál kicsit sűrűbb állagot kaptam. Zsírpapírral kibéleltem egy kerek tortaformát és vékonyan, úgy 1cm-es vastagon ráöntöttem a tésztából. Mivel nem sok benne a sütőpor, így a térfogata nem fog jelentősen változni. 15 perc alatt, 180fokon megsütöttem, kihülés után megkentem meggylekváros mascarponeval, feltekertem és rézsutosan vékony, körülbelül 1cm-es szeletekre vágtam. A tészta lazasága miatt könnyen tekerhető lesz sülés után. de az sem baj, ha gumiszerű lesz, majd hívjuk gumisütinek :-) Egyébként a töltelék felpuhítja.
A Jocó szerint 'ez nem az a diétás fajta süti'. Hát nem!